• Document: 15 2:34 PM
  • Size: 122.6 KB
  • Uploaded: 2018-11-27 16:06:47
  • Status: Successfully converted


Some snippets from your converted document:

1 A tengerről belopakodó köd fojtogatta a várost. Meg- szálló hadseregként ereszkedett alá, elnyelte a jellegzetes tereptárgyakat, felfalta a holdfényt, ismeretlen, nyugtala- nító hellyé változtatva Southamptont. Az Empress Road iparövezete néma volt, akár a sír. A karosszérialakatos műhelyek estére bezártak, a sze- relők és a szupermarket dolgozói hazamentek, és feltü- nedeztek az utcai prostituáltak. Rövid szoknyában és melltartó-topban nagyokat slukkoltak a cigarettájukból, hogy begyűjtsenek egy kis meleget a csontig hatoló hi- degben. Fel-alá járkálva igyekeztek eladni a portékájukat, de a szürke homályban inkább látszottak csontvázszerű kísérteteknek, mint a vágy tárgyainak. A férfi lassan hajtott, végigpásztázva tekintetével a fél- meztelen junkie-k sorát. Felmérte őket – időnként bele- hasított a pillanatnyi felismerés –, aztán nemet mondott rájuk. Nem ilyeneket keresett. Ma este valami különlegeset akart. Remény küzdött benne félelemmel és frusztrációval. Másra sem gondolt már napok óta. Olyan közel járt, de mi van, ha nem igaz az egész? Csak városi legenda? Na- gyot csapott a kormánykerékre. Itt kell lennie. Semmi. Semmi. Sem… És ott van. Egymagában állt, egy telegraffitizett falnak dőlve. A férfit egyből átjárta az izgalom. Ez a lány valami- 5 001_408 üsd vágd.indd 5 10/9/15 2:34 PM M. J. Arlidge től más volt. Nem a körmét nézegette, nem dohányzott, nem pletykálkodott. Egyszerűen csak várt. Várta, hogy történjen valami. A férfi letért az útról és egy drótkerítésnél parkolt, ahol nincs szem előtt a kocsi. Óvatosnak kell lennie, semmit sem bízhat a véletlenre. Végignézett az utcán életjelek után kutatva, de a köd teljesen elvágta őket. Mintha csak ők ketten lennének a világon. Átvágott az úton a lány felé tartva, aztán visszafogta magát, és lelassította a lépteit. Nem szabad elsietni – ez olyasmi, amit ízlelgetve kell kiélvezni. A várakozás néha élvezetesebb, mint maga az aktus – tapasztalatból tudta. El kell nyújtania a pillanatot. A rá következő napokban majd szeretné a lehető legpontosabban visszajátszani eze- ket az emlékeket. Elhagyott házak sora foglalta keretbe a lányt. Senki nem akart már itt lakni, piszkosan és üresen áll- tak a házak. Drogtanya és hajléktalanszállás lett belőlük, tele elhajigált használt fecskendőkkel és még használtabb matracokkal. Ahogy felé tartott az úton, a lány felnézett, kilesve sűrű frufruja alól. Ellökte magát a faltól, szó nélkül a legközelebbi romházra bökött a fejével, és belépett az ajtón. Nem volt alkudozás, sem bevezető. Mintha a lány megadta volna magát a sorsának. Mintha tudta volna. Az utána siető férfi itta a látványát, a hátát, a lábát a magas sarkúban, és egyre izgatottabb lett. Amikor a lány eltűnt a sötétben, megszaporázta a lépteit. Nem bírt to- vább várni. Hangosan nyikorogtak a padlódeszkák, amikor belé- pett. 6 001_408 üsd vágd.indd 6 10/9/15 2:34 PM Ü s d , vág d A romos ház pontosan olyan volt, amilyennek a kép- zelgéseiben látta. Orrát megtöltötte a nyirkosság mindent átható szaga – az egész ház rohadt és korhadt volt. Be­ sie­tett az egykori nappaliba, amely itt hagyott tangák és kotonok lerakatának tűnt. Nem látta a lányt. Akkor most fogócskát játszunk? A konyhában sem volt. A férfi sarkon fordult, körül- nézett és megindult felfelé a lépcsőn a második szintre. Minden egyes foknál ide-oda járt a szeme, kereste a zsák- mányt. Benyitott a homlokzati hálószobába. Penészes ágy, tö- rött ablak, egy döglött galamb. De a lány sehol. A dühe már kezdte legyűrni a vágyat. Kinek képzeli ez magát, hogy így szórakoz

Recently converted files (publicly available):