• Document: VIVIANE VILLAMONT. Kisdarázs
  • Size: 1.25 MB
  • Uploaded: 2019-01-13 19:58:42
  • Status: Successfully converted


Some snippets from your converted document:

VIVIANE VILLAMONT Kisdarázs FORDÍTOTTA Bognár Róbert VIVIANE VILLAMONT Kisdarázs REGÉNY EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST 1982 VIVIANE VILLAMONT LE GUÉPIOT BELFOND © PARIS 1979 HUNGARIAN TRANSLATION © BOGNÁR RÓBERT, 1982 Everly, 1947. február. Kisdarázs, Kisdarázs, Orra hegyén pattanás, Nincsen neki szárnya, Nem repül a bálba. – Félicie! Megjött a papa! Papa! Szaladok a kerti ösvényen, én érek elıbb a kapuhoz. Papa felkap a földrıl, boldogan kacagok. – Mondd meg, ki vagyok én neked! – A seggem lika. – Bravó! Jól nevelt kislány vagy. Kéz a kézben megyünk be a házba, torkunk szakadtából énekelünk. Én veszem le a tarisznyát széles válláról. Leguggol, hogy elérjem. Egész közelrıl látom az arcát; milyen szép az én papám, szép a szıke haja, a nagy zöld szeme. Magamhoz ölelem, teljes erımbıl szorítom, és addig csókolgatom, amíg vidáman nevetve kegyelmet nem kér. Fölegyenesedik, hátba ver, mint valami havert, és megkérdezi: – Na, Kisdarázs, mit kotyvasszunk vacsorára? – Kását. Már megint? Mást se eszünk három napja! Mit szólnál egy kis jó füstölt heringhez? – Jobban szeretem a kását, az édesebb. – Hé, Guenaud! Legyen már esze! Fızelék kéne a kicsikének. Kása! Füstölt hering! Csak ennyi a tudománya? – Jól van, na, ne zsémbeljen, Félicie! Majd veszek egy szakácskönyvet, és retket ültetek. – Nem bírom hallgatni ezt a buta beszédet, inkább elmegyek. Így nem lehet gyereket nevelni. Hát az anyja? hol marad ilyen késıig? – Párizsban van, szokása szerint. – Mi a csudát keres ott? – Festıcuccot vásárol magának. – Festés helyett inkább stoppolná meg a zoknikat! Hát nézze meg magát, hogy le van rongyolódva! Ha én nem volnék, nem tudom, mit csinálnának. – Mit csinálnánk, mit csinálnánk... fél lábra állnánk, úgy pipálnánk. – Hát magának már sose nı be a feje lágya? – Hiszen még csak harminchat éves vagyok, Félicie. És különben sem érdemes mellre szívni a dolgokat. – Hányra jöjjek holnap reggel? – Hatra, egy perccel se késıbb! Majd alhat vasárnap. – Még szerencse, hogy az én koromban már nem kell sok alvás az embernek. A zubbonya ott van a szekrényben, szépen kimosva. Jóccakát, lelkecském! – Jó éjszakát, Félicie mama! * * – Ki az ágyból, Kisdarázs, mert elkések a melóból! Hagyd abba az ásítozást, és ide figyelj! Félicie dögrováson van, a szomszédasszonyával üzenteti. Máma te mész oda hozzá, de csak akkor indulj el, ha már világos lesz. Jó? – Jó, papa. – A meló után odamegyek érted. És meglepetés is lesz, hő, de még milyen!... Tudod, mi van ma? – Nem. – Ma van a születésnapod! Ötéves lettél. – Akkor már nagy vagyok? – De nagy ám! Még egy év, és aztán már nemsokára vén csont leszel, a hamut is mamunak mondod. Na jó, rohannom kell, a kakaó ott van az asztalon. Este találkozunk. – Nem adtál puszit! – Igazad van, a fene egye meg! Milyet adjak, cuppanósat vagy csiklandozósat? – Ilyet is, meg olyat is! – Aztán nehogy az ırületbe kergesd nekem az öreglányt! Ülök az ágy szélén, felhúzom az egyik mamuszt… De hol a másik? Keresem mindenhol, a szekrény alatt, az éjjeliszekrény alatt… – Mész innét, Mirci! Add vissza a papucsomat! Füle botját se mozdítja, csak dorombol. – Most már elég legyen! Hát mondd meg, mit vegyek fel! A papa régi cipıjét! Egy kicsit nagy, de sebaj. – Ide nézz, Mirci! Van egy kicsi lábam, meg van egy nagy lábam. Beültetem a sarkamhoz, bıven van hely a cipıben. Még melegít is. – A nagy láb ért ki elsınek a konyhába. Nyertél egy bögre tejet, Mirci. Reggeli után az eget kémlelem. Még sötét van, megyek, felöltözöm. Fölveszem a cipıt: már megint kacsaláb. Hiába, ügyetlen vagyok. Papa megmagyarázta, hogy kell csinálni, mégis mindig bajban vagyok vele. A Mircit megbővöli a cipıfőzı, villámgyorsan pofon vágja, elkapja a végét, elengedi, megint elkapja, mintha egérrel játszadozna. Lassan hátrálok, a cica jön utánam, futni kezdek, ı is fut. Már megint nyert, megkaparintotta a cipıfőzıt. Egy csöppet se bánom, úgyse tudom megkötni. Fölveszem a kabátomat, amelyet Félicie alakított át a papa régi zakójából, és elindulok. Félicie egy kis házban lakik az everlyi fıutca túloldalán, nem messze a mi utcánktól. Ha nem beteg, jobb szeret nálunk vigyázni rám. Szereti, hogy olyan tágas a házunk, hogy rózsaszínő a fal, szereti a sok növényt, és fıleg az állatokat. A papa csirkét meg kacsát nevel, és eteti a kismadarakat. Fagyos a föld. Páros lábbal szökdécselek, hogy felmelegedjek. Kiérek a fıutcára. Szemben, a mohos kút mellett még alszik Félicie kunyhója, cirógatjá

Recently converted files (publicly available):