• Document: Paul Watzlawick A helyzet reménytelen, de nem súlyos
  • Size: 346.41 KB
  • Uploaded: 2018-11-28 13:57:29
  • Status: Successfully converted


Some snippets from your converted document:

Paul Watzlawick A helyzet reménytelen, de nem súlyos FORDÍTOTTA MÉREI FERENCNÉ A FORDÍTÁST SZÉLL JENŐ ELLENŐRIZTE AZ UTÓSZÓT FÜREDI JÁNOS ÍRTA ILLUSZTRÁLTA TELTAMANTI BÉLA Európa szívében volt egykor egy nagy birodalom. Ebben annyi különféle, egymástól eltérő kultúra találkozott, hogy valamennyi problémájuk ésszerű megoldása lehetetlen volt, és az abszurditás vált az egyetlen életlehetőséggé. Az Osztrák-Magyar Monarchia lakói - róluk van szó, ahogyan az olvasó nyilván sejti már - nemcsak arról voltak híresek, hogy a legegyszerűbb kérdéseket is képtelenek célszerűen megoldani, de arról is, hogy képesek akár a lehetetlent valóra váltani - bár többnyire tökéletlenül. Anglia - ahogyan a szellemes mondás tartja -minden csatáját elveszti, kivéve a döntőt. Ausztria minden csatáját elveszíti, kivéve azt, amelyik kilátástalan. (Nem csoda, minthogy a legmagasabb katonai kitüntetés ama tisztek számára volt fenntartva, akik a vereség torkából csikarták ki a győzelmet olyan akciók végrehajtásával, amelyek szöges ellentétben álltak az általános haditervvel.) A nagy birodalom ma egy parányi ország, de az abszurditás továbbra is lakói életszemlélete maradt, és ez alól e sorok írója sem kivétel. Az élet valamennyiünk számára reménytelen, de nem súlyos. Bevezető »Most kérdem Önöktől: mit lehet várni az embertől, mint olyan lénytől, aki ilyen fura tulajdonságokkal van megáldva? Halmozzák csak el minden földi jóval, mártsák bele a boldogságba a feje búbjáig, úgyhogy buborékok buggyanjanak a boldogság felszínére, akár a víz tetejére; biztosítsanak neki olyan gazdasági jólétet, hogy ne maradjon semmi, de semmi más tennivalója, csak az, hogy aludjék, mézeskalácsot egyék, és a világtörténelem folytonosságáról gondoskodjék - az ember csupa hálátlanságból, merő gúnyból akkor is, igen, akkor is aljasságot csinál. Kockára teszi még a mézeskalácsot is, és csak azért is valami egészen végzetes ostobaságot, a gazdaságosságnak ellentmondó esztelenséget kíván, csakis azért, hogy ebbe az egész pozitív ésszerűségbe belekeverje a maga végzetes, fantasztikus elemét. Éppenséggel a maga fantasztikus ábrándjait, a saját roppant ízeden ostobaságait akarja biztosítani a maga számára.* * F. M. Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból. Fordította Makai Imre. ín: Elbeszélések és kisregények, Magyar Helikon, 1973. 695-696. old. Ezek a szavak Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij tollából származnak, akit Friedrich Nietzsche minden idők legnagyobb pszichológusának tartott. És mégis, ha beszédesebben is, csak azt fejezik ki, amit a népi bölcsesség mindig is tudott: Próba nincs nagyobb soha, mint a jó napok sora. Itt az ideje felhagyni az évezredes dajkamesékkel, hogy a szerencse, a boldogság, a megelégedettség az élet áhított céljai. Túlságosan sokáig beszélték be nekünk - és mi reménykedve el is hittük -, hogy a boldogság hajszolásának jutalmául végül is megkapjuk a boldogságot. A boldogság fogalma ráadásul nem is meghatározható, így például a Hesseni Rádió Esti Stúdiójának hetedik adásában, 1972 szeptemberében a hallgatók tanúi lehettek egy kétségtelenül szokatlan vitának arról, hogy »Mi a boldogság« (11).* * A zárójelben lévő számok a könyv végén található irodalomjegyzékre utalnak. (A szerk.) E vita során négy különböző világnézet és tudományág képviselőinek sem sikerült a látszólag oly magától értetődő fogalom jelentésében megegyeznie - még a kivételesen megértő (és türelmes) vitavezető fáradozásai nyomán sem. Nincs ebben voltaképp semmi meglepő. »Hiszen arról, hogy mi a boldogság, mindig is megoszlottak a vélemények«, olvashatjuk a filozófus Róbert Spaemann esszéjében a boldog életről. »Terentius Varro és az ő nyomán Szent Ágoston a kérdésben 289 nézetet számlált össze. Minden ember boldog akar lenni, mondja Aristoteles.« Majd Spaemann annak a zsidó viccnek a bölcsességére hivatkozik, amelyben a fiú közli az apjával, hogy Katz kisasszonyt kívánja feleségül venni. Az apa ellenkezik. Katz kisasszonynak nincsen hozománya. A fiú erősködik, hogy csak Katz kisasszonnyal lehet boldog. Erre az apa: »Boldognak lenni, no és mire mész vele?« (23) Már maga a világirodalom is régen felkelthette a gyanút. Szerencsétlenség, tragédia, katasztrófa, bűntett, bűn, téboly, veszedelem - ebből áll a nagy irodalmi alkotások anyaga. Dante Pokolja hasonlíthatatlanul zseniálisabb, mint a Paradicsom; ugyanez vonatkozik Milton Elveszett Paradicsomára, a kifejezetten unalmas Megtalált Paradicsommal szemben, a Faust első része könnyekre, a második ásításra ingerel. Ne áltassuk

Recently converted files (publicly available):